A prosztata rosszindulatú daganata a Nemzeti Rákregiszter legutóbbi adatai alapján a férfiaknál a harmadik leggyakrabban előforduló daganattípus, amelyet 2013-ban 4600 férfinál diagnosztizáltak. A halálozási gyakoriságokat tekintve ugyancsak ez a daganattípus áll a harmadik helyen, évente 1000-nél is több halálesetet okozva. A daganat a legtöbb esetben a prosztata mirigyhámjából kiinduló úgynevezett adenokarcinóma.
A prosztatarák tünetei
A rosszindulatú prosztatadaganatok általában lassan növekednek, és korai stádiumban többnyire nem okoznak tüneteket. A növekvő tumor azonban nyomást gyakorolhat a húgycsőre és a húgyhólyagra, ami vizelési problémákat okozhat, például nehezen indul, gyenge vagy vizelés közben meg-megszakad a vizeletsugár, és gyakran jelentkezik vizelési inger (különösen éjszaka). Előfordulhat a vizelést kísérő égő fájdalom, a vizeletben vagy az ondófolyadékban megjelenő vér, illetve erektilis diszfunkció is. Ha a daganat átterjed a környező szövetekre, fájdalom jelentkezhet a csípő, a gerinc vagy a bordák tájékán, a gerincvelőt nyomó tumor esetén pedig a láb vagy a lábfej gyengesége vagy érzéketlensége, illetve széklet- és vizeletvisszatartási problémák is felléphetnek.
A prosztatarák tüneteiről itt olvashatóak bővebb információk.
A prosztatarák diagnózisa
A prosztatarák diagnózisának felállításához általában többféle vizsgálatra is szükség van.
A rektális digitális vizsgálat (RDV) során az orvos a végbélen keresztül betapintással megállapítja, hogy a prosztata normális méretű-e, és van-e valamilyen elváltozás a környékén.
A PSA-vérteszt a prosztata hámsejtjei által termelt prosztataspecifikus antigén (PSA) kimutatásán alapul. A PSA mennyisége a prosztata kóros működése esetén megnő; prosztatarák esetén a vérben mérhető koncentrációja általában 4ng/ml-nél nagyobb.
A PCA3-teszt egy prosztata-specifikus géntermék (mRNS) vizeletből való kimutatásán alapul, és általában a PSA-teszttel együtt használják.
A prosztatabiopszia (szövettani mintavétel) elengedhetetlen a pontos diagnózis felállításához. A biopsziás minta mikroszkópos vizsgálatával lehet eldönteni, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú-e a daganat, és ez alapján történik a rák stádiumbeosztása is. A biopsziás mintavétel a végbélen keresztül a prosztatába bevezetett rugós, automatizált tű segítségével történik. A tűvel általában 6-12 hengeres szövetdarabot távolítanak el a prosztata különböző részeiből.
Az ultrahangos vizsgálat során egy ujjnyi vastag vizsgálófejet helyeznek a végbélbe, amely ultrahangot bocsát ki, majd rögzíti a prosztata által visszavert hullámokat. A daganatos szövet ultrahangos képe általában sötétebb, mint a normális szöveteké.
Részletesebben a diagnózis menetéről: A prosztatarák diagnosztizálásának eszközei és lépései
A prosztatatarák stádiumbeosztása
A prosztatarák súlyossági fokozatának megállapítására többféle rendszert is használnak.
Az úgynevezett TNM rendszerben 4 stádiumot különítenek el, amelyeket római számokkal vagy A, B, C, D betűvel jelölnek.
I. (A) stádium – A daganat a prosztatán belül, egy vagy néhány kis területen helyezkedik el és nem okoz tüneteket.
II. (B) stádium – Ráksejtek csak a prosztatán belül, de 1,5 cm-nél nagyobb sugarú területen találhatók.
III. (C) stádium – A ráksejtek a prosztata tokján kívül is megjelennek és ráterjedhetnek a környező szervekre, például az ondóhólyagra, a húgyhólyagra vagy a húgycsőre.
IV. (D) stádium – A daganat átterjedt a közeli nyirokcsomókra és/vagy a prosztatától távolabb elhelyezkedő szervekre, például a csontokra, a májra vagy a tüdőre.
Az úgynevezett Gleason-rendszer azon alapul, hogy a rákos szövet mennyire hasonlít a normális prosztata szöveti képéhez. A legkisebb eltérés 1-es, a legnagyobb 5-ös súlyossági fokozatnak felel meg. A fokozatot általában két területre állapítják meg, és ezek alapján számítják a Gleason-pontszámot (összeget), amelynek értéke 2 és 10 között változik. Minél magasabb a Gleason-érték (vagyis minél differenciálatlanabbak a ráksejtek), annál valószínűbb, hogy a rák növekedni fog és gyorsan terjed.
A prosztatarák okai
Öröklött mutációk
A prosztatarák hátterében az esetek 5-10%-ában öröklött mutációk állnak, amelyek a szervezet minden sejtjében megtalálhatók és az ivarsejtek révén továbbadódnak az utódaiba is. Az érintett gének közt vannak a sejtosztódást kontrolláló, úgynevezett tumorszupresszor-gének (pl. RNASEL, BRCA1 és BRCA2, MSH2, MLH1, CHEK2); az androgének szintézisében szerepet játszó enzimfehérjék (pl. HSD17B3, HSD3B2, SRD5A2), illetve a prosztata fejlődésében szerepet játszó HOXB13. Ha a család több tagjánál is előfordult prosztatarák, feltétlenül javasolt a fenti gének vizsgálata.
Az öröklődő prosztatarák szűréséről itt találhatóak bővebb információk.
Szerzett mutációk
A prosztatadaganatok nagy részét nem öröklött, hanem az érintett személy élete során újonnan megjelenő mutációk okozzák. A mutációk gyakoriságát növelheti az androgének megnövekedett szintje, az ionizáló sugárzás vagy a kémiai mutagének is.
További kockázatnövelő tényezők
A prosztatadaganatok kockázata az életkorral nő, különösen 50 év felett. Gyakoriságuk Észak-Amerikában és Északnyugat-Európában, illetve afrikai és karibi származásúakban a legnagyobb.
A prosztatarák kezelése
Megfigyelés
Ha a daganat kis területre korlátozódik a prosztatán belül, nem okoz tüneteket, és a szövettani vizsgálat alapján várhatóan nem fog gyorsan nőni. Ezekben az esetekben elegendő lehet a daganat rendszeres monitorozása is.
Sebészi eltávolítás
A beavatkozás során általában a hasfal alsó részén vagy a gáttájékon metszést ejtve az egész prosztatát eltávolítják a környező szövetekkel és az ondóhólyaggal együtt (radikális prosztatektómia). Ha felmerül a gyanú, hogy a daganat továbbterjedt a prosztatán kívülre, a közeli nyirokcsomók egy részét is eltávolíthatják további vizsgálat céljából.
Sugárterápia
Magyarországon általában más terápiák kiegészítéseként vagy a prosztatektómia utáni utókezelésként alkalmazzák. Lényege, hogy a daganatsejteket nagyenergiájú sugarakkal vagy részecskékkel pusztítják el. Ehhez alkalmazhatnak külső vagy belső sugárforrást (brachyterápia). Utóbbi esetben közvetlenül a prosztata állományába ültetnek nagyszámú radioaktív “magot”.
Kemoterápia
Elsősorban előrehaladott stádiumú vagy hormonterápiára nem reagáló daganatok kezelésére használják. Lényege, hogy a szájon át vagy intravénásan bejuttatott szer elpusztítja a gyorsan osztódó sejteket, így a ráksejteket is.
Hormonterápia
A prosztatarák kezelésére alkalmazott hormonterápiák lényege, hogy csökkentik az androgén hormonok szintjét, illetve megakadályozzák, hogy ezek a prosztatában kifejtsék a hatásukat. Ezáltal lassítható vagy akár vissza is fordítható a daganat növekedése, de teljes gyógyulás nem érhető el. Az androgénszint csökkentése történhet a herék eltávolításával (sebészi kasztráció), az androgéntermelést szabályozó hormonok gyógyszeres befolyásolásával (pl. LHRH-agonisták, LHRH-antagonisták), az androgének receptorainak telítésével (anti-androgének) vagy az antrogének hatását gyengítő hormonokkal (pl. ösztrogének, ketoconazol).
Krioterápia
A daganatsejtek elpusztítása történhet fagyasztással is. Ilyenkor üreges tűkön keresztül nagyon alacsony hőmérsékletű gázt vezetnek a prosztata állományába.
Segítünk: Onkohematológiai limfóma tanácsadás dr. Rosta Andrással »