Műtét helyett sugárkezelés
Évekkel ezelőtt egy 64 éves beteg kereste fel rendelésemet, aki a prosztata úgynevezett brachyterápiája után érdeklődött. Ez olyan kezelés, amikor a gáton át, tűkön keresztül sugárforrást ültetünk be a prosztatamirigybe. Ugyan a beteg urológusa csak a műtétet tartotta lehetségesnek az ő állapotában – mondván, ez az egyetlen a teljes gyógyulást célzó eljárás ebben az esetben -, a beteg utánanézett idegen nyelvű tájékoztatókban is, és azt találta, hogy bizonyos esetekben van másik, teljes gyógyulást célzó, a műtéttel egyenértékű kezelés is: a brachyterápia. Azt is olvasta az Országos Onkológiai Intézet honlapján, hogy egyedüliként az országban az itt működő sugárterápiás centrumban végzik ezt az eljárást.
A konzultációkor kiderült, hogy a betegnél szövettanilag Gleason score 6-os, a kezelés előtt 8ng/ml-es PSA értéket mutató prosztatatumort igazoltak. Az MRI nem mutatott tokon kívüli tumort, de a bal lebenyben, a tok alatt egy 2 centiméteres, kontrasztanyag halmozó elváltozást igazolt, ami valószínűleg megfelelt a tumornak. A biopsziás minta is a bal oldalról igazolta a daganatot. Áttétet a vizsgálatok szerencsére nem mutattak. A betegnél ugyanakkor 2 hónapja hormonterápiát kezdett a kezelőorvosa, amitől hőhullámai voltak, izzadásos rohamokkal, teljesen elvesztette a férfiasságát és zsugorodtak a heréi.
Többszöri hosszabb beszélgetés következett, elmondtam a betegnek, hogy valóban elkezdtük a prosztata egyedüli brachyterápiáját intézetünkben. Felvilágosítottam, hogy még csak nyolc kezelést végeztünk, tehát akkor voltunk a módszer tanulási fázisában (azóta 320 betegnél végeztük el a kezelést). Elmondtam azt is, hogy a prosztata másik tűzdeléses kezelését már nyolc éve alkalmazzuk, így technikájában hasonló, csak más sugárforrással végzett 250 kezelés tapasztalata van a hátunk mögött.
Részletesen megbeszéltük a kezelés előnyeit (rövid, kétnapos kórházi tartózkodás, elenyésző arányú bél-mellékhatás, ami a külső sugárkezeléshez képest óriási előny, mérsékelt erekcióra gyakorolt hatás) és hátrányait (akár három hónapig fennálló, irritatív vizelési panaszok, a beültetett sugárforrással járó minimális, környezetre ártalmatlan sugárzás). Természetesen őszintén megbeszéltük azt is, hogy a radikális műtét onkológiailag ugyanolyan eredményes, mint a brachyterápia vagy a külső besugárzás, a különbségek a mellékhatásokban és a kezelés körülményeiben lehetnek. Elmondtam azt is, hogy a hormonterápiát fel kell függeszteni, hiszen nem szükséges – bármilyen kuratív terápiát, akár műtétet, akár sugárterápiát választ, azok teljes gyógyulást hoznak hormonkezelés nélkül is az ő esetében.
A beteg hosszas gondolkodás után a brachyterápiát választotta. Mindössze két napot volt a kórházban. A hormonterápiáját elhagytuk. Hőhullámai megszűntek, nemi aktivitása visszatért.
Nagy kihívás volt ez nekünk is: nemcsak a betegnek kellett gyógyulást nyújtani, de magunknak és az őt kezelő urológusnak is bizonyítani, hogy a szervre lokalizált prosztatatumor kezelésében a műtét mellett a brachyterápia ugyanolyan kiváló gyógyító módszer. Mindezt a Magyarországon mindössze nyolcadik esetben.
Elvégeztük a brachyterápiát a betegnél, ennek immár hat éve. A beteg kiválóan érzi magát. Teljesen aktív életet él, beleértve a nemi életet is, a kezelés semmilyen korábbi tevékenységében nem akadályozza. Egy ideig az urológus kezelőorvosa nem volt bizalommal a tartós eredményességet illetően, de végül lassan ő is elhitte, hogy közös betegünk meggyógyult a brachyterápiától.
A PSA-szintje 0 körüli, gyógyszert nem szed, már csak évente jár kontrollra, és mindig a környékükről származó finom szekszárdi vörösborral köszöni meg, milyen hálás, hogy ezt a kezelést választhatta.
Büszke vagyok rá, hogy ezt a módszert én indíthattam el Magyarországon!
A választás
Egy fiatal (48 éves), sportos férfi érkezett hozzám feleségével konzultációra. Leleteiből kiderült, hogy prosztatadaganatot diagnosztizáltak nála. Sajnos az MRI-vizsgálat alapján úgy tűnt, hogy a daganat meghaladta a prosztata tokját, és már a környező szövetekbe terjedt. Ugyanakkor áttétet nem mutattak a vizsgálatok. A szövettan közepes agresszivitású daganatot jelzett (Gleason score 4+3=7), amely a prosztata-biopsziás minták több mint felében mutatkozott. A PSA értéke 22 ng/ml volt.
Számos orvossal konzultált már a beteg. Egyeztetett sebészekkel is, akik közül volt, aki lebeszélte a műtétről (radikális prosztataeltávolítás). Mások műtétet javasoltak, bár őszintén elmondták: kérdéses, hogy a radikális műtéttel a teljes tumort el tudják-e távolítani, és valószínűsítették, hogy utókezelésre is szükség lesz. A fiatal beteg meghallgatta a sugárkezelés lehetőségeiről kapott tájékoztatást is. Elmondta szempontjait: tart a radikális műtéttől, neki az inkontinencia (vizelettartási nehézség) egy tragédia lenne, bár megértette, hogy ennek az esélye műtéttel is alacsony. Szeretne továbbá aktív nemi életet a kezelés után, hiszen nagyon fiatal.
Mindent alaposan átbeszéltünk, végül a külső sugárkezelés és brachyterápia (prosztata tűzdelés) együttes alkalmazása mellett döntött. Ennek a kezelésnek sugárterápiás szempontból az az előnye, hogy a lehető legnagyobb biológiai dózist tudjuk leadni a prosztatára, és ez a nemzetközi eredmények fényében a tumormentességet javítja. A hormonkezeléstől a beteg elzárkózott.
Elvégeztük a külső sugárkezelést, majd a prosztata brachyterápiát. A háromhavonkénti ellenőrzéseken a beteggel együtt izgultunk az újabb és újabb PSA-értékeket várva. A PSA folyamatosan, lassan csökkent, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Két év alatt érte el a 0,2 ng/ml-t, és azóta is tartósan e körül van. A kezeléstől érdemi mellékhatás nem maradt vissza. A páciens gyógyszert mellékhatások miatt nem szed, aktív nemi életet él, elmondása szerint a nemi működés, merevedés, nemi vágy a kezelés előtti állapotnál alig gyengébb.
Eltelt hat év a kezelés óta, semmilyen jel nem utal daganatra, a kezelés mellékhatásai pedig szerények. Ő volt az egyik legfiatalabb betegem, akinél ilyen agresszív kezelést alkalmaztunk. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült meggyógyítani, és az aktív életét sem tettük tönkre.