Magyarországon a tüdőrák a leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganat: 2012-ben – a Korányi Bulletin adatai szerint – csaknem 12 000 új beteget diagnosztizáltak, ennek 44 százaléka úgynevezett adenokarcinóma, azaz mirigyhámból kiinduló daganat volt. A halálozási gyakoriságokat tekintve férfiaknál és nőknél is ez a daganattípus áll az első helyen, évente összesen 8000-nél is több halálesetet okozva.
A tüdőrák tünetei
A tüdőrák korai stádiumban szinte egyáltalán nem okoz tüneteket: kezdetben fájdalomérzet sem jelentkezik, hiszen a tüdőben kevés fájdalomérző receptor található. A betegek körülbelül egynegyedénél semmilyen tünet nincs jelen a diagnózis felállításakor: a betegségre jellemzően mellkasröntgen- vagy CT-vizsgálat során derül fény.
Az idővel megjelenő, esetleg tüdőrákra utaló, általánosan jellemző tünetek az alábbiak:
- tartós köhögés, illetve a köhögés jellegének megváltozása (dohányosoknál),
- véres köpet,
- ismételten kiújuló hörgő- vagy tüdőgyulladás,
- állandósuló mellkasi fájdalom,
- légszomj,
- ziháló légzés,
- rekedtség,
- tartós fáradtság,
- gyengeség,
- energiátlanság,
- hirtelen testsúlycsökkenés,
- gyakran visszatérő légúti fertőzések.
Az előrehaladott és áttétes tüdőrák tünetei:
- válltáji fájdalmak,
- ritkábban kar- és kézfájdalmak.
A tüdőrák áttétei által okozott tünetek attól függenek, hogy az áttét mely szervben vagy szervekben jelent meg. A tüdőrák leggyakrabban a májba, a csontokba, valamint az agyba ad áttétet; a májba adott áttét idővel a bőr és a szemek besárgulását okozhatja, a csontáttétek pedig csontfájdalommal járnak. Csontáttét leggyakrabban a gerincben, a combcsontban, valamint a bordákban jelenik meg. Az agyba áttétet adó tüdőrák zavartságot, látászavarokat, féloldali gyengeséget és epilepsziaszerű görcsrohamokat egyaránt okozhat.
A tüdőrák tüneteiről itt olvashatóak bővebb információk.
A tüdőrák diagnózisa
A legegyszerűbb képalkotó vizsgálat a röntgen, amelynek eredménye CT vizsgálattal erősíthető meg. A CT-vel pontosabb kép kapható arról, hogy a röntgenen esetleg látható „pici folt” valójában mekkora, és hogyan helyezkedik el a mellkasfalhoz képest. CT-vel tisztázható az is, hogy jelen van-e a nyirokcsomók megnagyobbodása; erre az esetleges áttétek jelenlétének tisztázása miatt van szükség. Az MR vizsgálat nem alkalmas a tüdő vizsgálatára, az azonban kideríthető a segítségével, hogy kialakult-e áttét az agyban vagy a gerinc melletti területeken. Az MR képet ad a tüdődaganat nagy erekhez fűződő kapcsolatáról, és az is ellenőrizhető vele, hogy kialakult-e csontáttét.
A PET vizsgálat igen informatív és hasznos a tüdőrák esetében. Ez a módszer a különféle sejtek, szövetek anyagcseréjét vizsgálja: kimerevített kép helyett a tüdő működéséről kapható információ. A PET megmutatja, hogy mennyire gyors a tüdő sejtjeinek anyagcseréje, ezáltal pedig kideríthető, hogy rosszindulatú betegségről van-e szó (a daganatsejtek anyagcseréje gyorsabb, mint az egészséges sejteké.) A PET-nek a nyirokcsomók állapotának meghatározásában is fontos szerepe van, és jól használható abban is, hogy a kezelőorvos leellenőrizze a kezelések hatékonyságát: ha a terápiát követően továbbra is látható folt a röntgen- vagy a CT-felvételen, akkor PET segítségével ellenőrzik le, hogy aktív betegségről van-e szó, vagy csak egy hegszövet, illetve maradvány látszik a felvételen. A PET a kiújulás korai meghatározására is lehetőséget ad.
A tüdő műtét után várható működésére, illetve az esetleges csontáttét kimutatására alkalmazható az úgynevezett tüdőszcintigráfiás vizsgálat. A megoszlási tüdőszcintigráfia végzésére azokban az esetekben lehet szükség, amikor például a daganat kimetszésére csak az egyik tüdőfél teljes eltávolításával van lehetőség, és el kell dönteni, hogy a megmaradó tüdőfél elég lesz-e a légzés biztosítására az adott betegnél.
Részletesebben a diagnózis menetéről: A tüdőrák diagnosztizálásának eszközei és lépései
A tüdőrák típusai
A tüdőrák – más daganattípusokhoz hasonlóan – korántsem egységes betegség: eddig több mint húsz, egymástól eltérő típusát sikerült leírni. A betegség két fő típusa a kissejtes és a nem-kissejtes tüdőrák: az előbbi az összes eset nagyjából húsz, az utóbbi az esetek körülbelül nyolcvan százalékát teszi ki.
Kissejtes tüdőrák
Ez a típus a szokásosnál kisebb sejtekből áll, amelyek a mikroszkópos vizsgálat szerint kerekded vagy elnyúlt, zabszemre emlékeztető alakúak.
A kissejtes tüdőrák agresszívebb a többi típusnál: nagyon gyors növekedésű és egyéb szervekre is gyorsan átterjed.
Nem-kissejtes tüdőrák
A nem-kissejtes tüdőrákok csoportján belül újabb három típus létezik, amelyek a mikroszkópos szövettani vonásokon kívül a kiindulási helyük és viselkedésük tekintetében is különböznek egymástól. A nem-kissejtes tüdőrák három típusa a laphámrák, az adenokarcinóma és a nagysejtes tüdőrák.
Laphámrák (laphámsejtes karcinóma)
Ez a típus a főhörgők hámjából indul ki, és nem terjed olyan gyorsan, mint a tüdőrákok egyéb típusai.
Adenokarcinóma
A tüdő laphámrákjánál jóval ritkább, rendszerint a tüdők perifériáján, azok széli részében keletkezik, és gyakran egy már lezajlott gyulladás nyomán visszamaradt hegek mellett alakul ki. Az adenokarcinómákat a kisebb hörgők hámbélésében helyet foglaló nyáktermelő sejtekből származtatják.
Nagysejtes tüdőrák
Gyors növekedésű, agresszív daganat, amely nagy, rendellenes küllemű sejtekből áll. Ez a tüdőráktípus – az adenokarcinómákhoz hasonlóan – többnyire ugyancsak a tüdőállomány perifériás, szélek felé eső területéről indul ki.
A tüdőrák stádiumbeosztása
A tüdőrák stádiumainak számszerinti beosztásában 4 csoportot különítenek el aszerint, hogy mekkora a daganat mérete és hogy adott-e már áttéteket:
1-es stádium
A daganat kisméretű és nem érinti a nyirokcsomókat. Az 1A stádium esetén a daganat maximum 3 centiméteres, az 1B stádium esetén pedig 3 és 5 centiméter közötti.
2-es stádium
A 2A stádium esetén a daganat 5 és 7 centiméter közötti, a nyirokcsomókban azonban még nincsenek jelen daganatsejtek; vagy a daganat kisebb, mint 5 centiméter, de a tumor már az érintett tüdőfélhez közel eső nyirokcsomókban is jelen van.
A 2B stádiumú daganatok szintén 5 és 7 centiméter közöttiek, a tumorsejtek pedig az érintett tüdőfélhez közel eső nyirokcsomókban is jelen vannak.
3-as stádium
A 3A stádiumú daganatok esetében összeomlik az érintett tüdőfél működése, vagy gyulladás lép fel a nyák (mucus) felhalmozódása miatt.
A 3B stádiumú daganatok esetében a tumorsejtek már az érintett tüdőféllel szemben elhelyezkedő nyirokcsomókban is jelen vannak.
4-es stádium
A 4-es stádiumú tüdődaganatok mindkét tüdőfélben jelen vannak, áttétet adtak a távoli szervekbe (máj vagy a csontok), illetve a daganatsejtek már a szívet vagy a tüdőt körülvevő folyadékból is kimutathatóak.
Az úgynevezett TNM rendszerben szintén 4 stádiumot különítenek el. (A TNM betűszó a Tumor, a nyirokcsomó [Nódus] és az áttét [Metasztázis] kezdőbetűinek rövidítéseit jelöli. A T betűvel adható meg a tumor mérete, az N-nel a nyirokcsomókban esetlegesen már jelenlévő áttétek, az M-mel pedig az egyéb szerveket érintő áttétek, illetve ezek súlyossága.)
Tumor (T)
T1a – a tumor kizárólag a tüdőre korlátozódik, az átmérője pedig 2 centiméternél rövidebb
T1b – a tumor a tüdőre korlátozódik, az átmérője pedig 2 és 3 centiméter közötti
T2 – a tumor átmérője 3 és 7 centiméter közötti; legalább 2 centiméter mélyen érinti a főhörgő elágazás alatti részét; a tumor már a mellkasüreget bélelő szöveteket is érinti; vagy ha a tumor miatt a tüdő egyes részei már nem funkcionálnak. Az 5 centiméteres vagy ennél kisebb T2-es tumorokat a T2a, az ennél nagyobbakat a T2b kategóriába sorolják.
T3 – a tumor átmérője nagyobb, mint 7 centiméter; a tumor behatolt a mellkasfalba, a mellkasfalat bélelő szövetekbe, a rekeszizomba vagy a szívburokba; a tumor következtében összeomlott a tüdő működése; vagy ha egy tüdőlebenyen belül már több tumorkezdemény is megjelent
T4 – a tumor behatolt a mellkas középső részének két tüdőfél közé eső területére, a szívbe, egy főérbe, a légcsőbe, a főhörgő elágazásának területére, a nyelőcsőbe, a gerincoszlopba vagy a hangszálak működését szabályozó idegekbe; vagy ha a tumorkezdemények már ugyanazon tüdőfél több lebenyében is jelen vannak
Nyirokcsomók (N)
N0 – egyetlen nyirokcsomót érint a daganat
N1 – a daganatos tüdőfélhez legközelebb eső nyirokcsomóban már jelen van a daganat
N2 – a mellkas közepén elhelyezkedő nyirokcsomókban már jelen van a daganat, de csak a daganat által érintett tüdőfél oldalán; a daganat már megjelent a főhörgő elágazásánál elhelyezkedő nyirokcsomókban is
N3 – az érintett tüdőféllel ellenkező oldalon elhelyezkedő nyirokcsomókat is érinti a daganat; a daganat a kulcscsont vagy a tüdőcsúcs feletti nyirokcsomókat is érinti
Áttétek (M)
M0 – nincsenek arra utaló jelek, hogy a daganat átterjedt volna a másik tüdőféle vagy a szervezet bármely más részébe
M1a – már mindkét tüdőfélben megjelent a daganat; már a tüdőt vagy a szívet körülvevő folyadékból is kimutathatóak daganatsejtek
M1b – a daganatsejtek már a test tüdőktől távol eső részeire – például a máj vagy a csontok – is átterjedtek
A tüdőrák okai
A dohányzás mellett a tüdőrák további (a dohányzásnál jellemzően kisebb mértékű) kockázati tényezői a radongáznak vagy az azbesztnek való kitettség, a légszennyezettség, a tüdőrák családi halmozódása, a korábbi tüdőbetegségek előfordulása és az immunrendszer csökkent működése.
Szerzett mutációk
A tüdőrákos esetek csaknem mindegyike a szerzett mutációk felhalmozódásának következtében alakul ki; ezek a mutációk csak a tüdő bizonyos sejtjeiben jelennek meg, és számos különböző gént érinthetnek.
Az EGFR és a KRAS gének mutációi a tüdőrákos esetek nagyjából felében vannak jelen, a többi gént (például AKT1, ALK, BRAF, DDR2, ERBB2 [her-2], MAP2K1, NRAS, PIK3CA, PTEN, RET, RIT1, ROS1) érintő mutációk jelenléte viszont csak a tüdőrákos esetek egy jóval csekélyebb hányadát jellemzi.
Öröklött mutációk
A tüdőrák öröklött mutációk miatt kialakuló formái a testi kromoszómákat érintő génmutációk miatt jelennek meg és domináns öröklődést mutatnak (ezekben az esetekben elég, ha a gént érintő mutáció a két testi kromoszóma egyikében van csak jelen). Az öröklött hajlam nem azt jelenti, hogy ha egy ilyen mutáció jelen van, akkor mindenképp kialakul a betegség, mindössze a daganat kialakulásának kockázata emelkedik meg valamekkora mértékben.
A tüdőrák kezelése
A kezelés szempontjából meghatározó, hogy a tüdőrák a kissejtes vagy a nem-kissejtes típusba sorolható-e.
A kezelés részét képezheti a sebészeti terápia, a sugárterápia, a kemoterápia, egyes esetekben a célzott terápia, a kezelés kiegészítésére szolgáló tápszerek, valamint az egyéb, a betegséggel összefüggő tüneteket enyhítő támogató (szupportív) kezelések.
A vizsgálati eredmények birtokában két kérdésben döntenek a szakemberek:
- a daganat technikailag teljes mértékben eltávolítható-e?
- a beteg általános egészségi állapota, szerveinek működése lehetővé teszi-e a tervezett beavatkozásokat?
Sebészeti eltávolítás
A sebészi beavatkozás a tüdőrák terápiájában csak olyankor alkalmazható, ha az előzetes vizsgálatok valószínűsítik, hogy a daganat egészében eltávolítható.
A sebészeti beavatkozás három leggyakoribb típusa:
- ha a daganat kis kiterjedésű, akkor kimetszése a tüdőszövet kis területének eltávolításával is megoldható (ez az úgynevezett szegmentrezekció);
- a daganat elhelyezkedése miatt más esetekben az egész tüdőlebeny eltávolítására is szükség van (ez az úgynevezett lobektómia)
- a daganat elhelyezkedése vagy kiterjedése miatt az egyik tüdő egészben történő eltávolítására is sor kerülhet (ez az úgynevezett pneumonektómia).
Sugárterápia
A sugárkezelés gyakran a műtéti megoldást egészíti ki: ez egyaránt alkalmazható a műtét előtt (a tumor zsugorítására) és a műtét után (a maradék tumorsejtek elpusztítására). Utóbbi megoldást gyakran rendelik el előrehaladottabb stádiumokban, hogy a nyirokcsomókban lévő esetleges tumorsejteket elpusztítsák.
A nem operálható betegeknél műtét helyett is alkalmazhatják a sugárkezelést. A sugárkezelés az áttétek okozta fájdalom csökkentésére és a daganatból eredő vérzés elállítására ugyancsak alkalmazható.
Kemoterápia
A kissejtes tüdődaganatnál a kemoterápia jelenti a fő kezelést, attól függetlenül, hogy a beteg operálható-e vagy sem. Ha a beteg szervezetében ismerten ott van a daganat vagy annak áttéte, akkor gyógyító célú (kuratív) kezelésről beszélünk, a műtét előtt adott, a daganat – és így a műtét radikalitásának – csökkentésére irányuló kemoterápiát pedig neoadjuváns vagy preoperatív kezelésnek nevezik.
A nem kissejtes tüdődaganatoknál – amennyiben lehetőség van rá – a műtét jelenti az elsődleges terápiát, és a legtöbb esetben itt is alkalmaznak kemoterápiát. Ha a kezelés műtét után, tumormentesnek tartott állapotban történik, akkor adjuváns kezelésről beszélünk: ennek célja a fellelhetőségi (detektálhatósági) szint alatt lévő áttétek (az úgynevezett mikrometasztázisok) növekedésének megelőzése.
Célzott kezelések
A tüdőrákos esetek egy részében – a megfelelő mutációs vizsgálatokat követően – már elérhetőek az egyénre, illetve az adott tüdőrákra specializált célzott kezelések is.
A tüdőrákok előrehaladott fajtáinak kezelésére – az érképződésgátló gyógyszereken kívül – jelenleg kétféle, az EGFR fehérjék hibás formában jelenlévő változatait gátló célzott gyógyszer (EGFR gátló) értető el. Amennyiben alkalmazhatóak, akkor igen jó eredmények érhetőek el velük, és nemcsak a tüdőrák egy-egy típusában, hanem minden olyan esetben, ahol jelen van az EGFR gén mutációja.
Bővebben a tüdőrák célzott kezeléséről
Az optimális kezelést megalapozó mutáció vizsgálatok
Az EGFR mutáció jelenléte – tüdő adenokarcinómák esetén – az EGFR gátló szerek elsővonalbeli alkalmazásának elfogadott előrejelző markere.
A KRAS gén vizsgálata mellett ugyanakkor
- a PIK3CA,
- a MET
- és az ERBB2 (her-2) mutációk
jelenléte jelzi az EGFR gátlókkal szemben már eleve jelenlévő ellenálló-képességet, illetve az EGFR gátló kezelés során kialakuló (másodlagos) ellenálló-képességet is.
A RET transzlokáció előfordulása a fiatal és nem dohányzó betegek általában rosszul differenciált tumorára jellemző – ezeknél a daganatoknál számos multikináz gátlóval folynak jelenleg is a klinikai vizsgálatok.
Az AKT és a PIK3CA mutációi a tüdő adenokarcinómákban és a laphámkarcinómákban is egyaránt előfordulnak, és specifikus célzott terápiák alapját képezik.
A jelenleg alkalmazott terápiák és a tüdőrák mutációk összefüggéseit ez az ábra szemlélteti »
Támogató kezelések (szupportív terápiák)
A támogató kezelések egyik legfőbb célja a tüdődaganatos betegek életminőségét és az életkilátásokat hátrányosan befolyásoló kóros fáradékonyság (cahcexia) csökkentése.