„Azt, hogy az orvosi, gyógyítói pályán belül épp a rákgyógyítás területe az, amiben jobban el szeretnék mélyedni, akkor határoztam el, amikor a Semmelweis Egyetemen – tudományos ösztöndíjasként – az immunológia területe lett a fő kutatási témám. Az immunológián belül aztán elég gyorsan a daganat-immunológia felé kanyarodtam, ami akkor még – az 1960-as évek vége felé – gyerekcipőben járt” – meséli a professzor. „Kezdeti tudományos munkáimat és disszertációimat egyaránt a daganat-immunológia területén készítettem el. Kifejezetten az úgynevezett ölősejtek működése érdekelt, amelyek kiemelten fontos szerepet töltenek be a daganatsejtek elpusztításában – nemcsak a már beteg, hanem a még egészséges emberek szervezetében is. A tumorsejt-ölő immunsejtek működéséről akkoriban még igen kevés tudományos információ állt a rendelkezésünkre, így bőven volt mit kutatnunk” – mondja a főorvos, aki 1970-től 1975-ig a Semmelweis Egyetem III. számú, 1975-től 1997-ig pedig a II. számú Belgyógyászati Klinikáján dolgozott különböző beosztásokban (tudományos segédmunkatárs, egyetemi tanársegéd, egyetemi adjunktus és tudományos tanácsadó).
A másik fő impulzus, ami Láng professzort végleg a rákgyógyítás területére irányította, egy későbbi, külföldi nyaraláson történt találkozás volt. „Sikerült megismerkednem egy nyugat-németországi onkológiai központ vezetőjével, aki volt szíves és végigvezetett az intézetén. Jelenlegi munkahelyemhez hasonlóan ez is egy komprehenzív – vagyis kizárólag daganatos betegekkel foglalkozó – centrum volt. Addig elsősorban belgyógyászként foglalkoztam a betegeimmel – köztük rákbetegekkel is – az említett németországi rákcentrum azonban annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ha Magyarországon is sikerül olyan munkahelyet találni, ahol kifejezetten a daganatos betegségekre szakosodva kezelhetném a pácienseimet, akkor ott fogok elhelyezkedni” – emlékszik vissza a professzor, aki 1978-ban szerzett PhD fokozatot, 1985-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát is megkapta. Tíz évvel később – 1995-ben – mindezt egy sikeres habilitáció követte a Semmelweis Egyetemen, ami a PhD fokozatot követő cím megszerzését jelenti (Dr. med. habil.) A professzor szakmai életútjának következő állomása 1999-re tehető, amikor a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen a klinikai onkológusi szakorvos-vizsgát is sikeresen letette.
„A betegségek gyógyszeres kezelésében jelen pillanatban a daganatos betegségek jelentik az egyik legkomolyabb kihívást. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a daganatok kezelése egy rendkívül összetett dolog. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy az onkológiával kapcsolatos területek – az orvosi hivatáson belül – ma már külön-külön szakmát jelentenek. Ha például valaki sebész, de daganatos betegeket kezel, akkor igen előnyös, ha ez az orvos idővel a speciális daganatsebészeti képesítést is megszerzi, bár erre jelenleg csak külföldön van lehetőség. Így van ez a belgyógyászoknál is: a rákbetegek gyógyszeres kezelésében az érheti el a legjobb eredményeket, aki a belgyógyászat mellett onkológiai és farmakológiai szakképesítéssel is rendelkezik. Nekem – éppen azért, hogy az összes betegemnek a lehető leghatékonyabb gyógyszeres kezelést adhassam – belgyógyászati-onkológiai és klinikai farmakológiai szakvizsgám is egyaránt van” – hangsúlyozza a professzor, akit a legtöbben talán emlőrák-specialistaként ismernek.
Érdemes azonban hozzátenni, hogy a vastagbélrák kezelésében szintén igen jó eredményeket tud felmutatni a főorvos által 16 éve – egész pontosan 1997. január elseje óta – vezetett osztály, ahol a vastagbélrákból felgyógyult betegek aránya az USA-ban általánosnak számító 60%-os eredménnyel vetekszik. Az osztály – a gyógyszeres kezelést tekintve – az emlőrákon kívül az emésztőszervi daganatok összes típusára, továbbá a tüdőrák kezelésére szakosodott. (Az emésztőszervi daganatok közé tartoznak a nyelőcső, a gyomor, a hasnyálmirigy, az epehólyag, az epeutak, a vastagbél, valamint a végbél daganatai). A hámeredetű daganatokon kívül kötőszöveti eredetű tumorokkal (elsősorban az úgynevezett lágyrész-szarkómákkal) is foglalkoznak az itteni szakemberek.
„A daganatos betegségek kezelése csapatmunka, amelyben a siker talán legfőbb kulcsa a valóban hatékony együttműködés a társszakmák között” – foglalja össze a professzor saját, személyes gyógyítói hitvallását. A daganatok gyógyszeres kezeléséhez kapcsolódó főbb társszakmák képviselői közül a modern képalkotó diagnosztikával foglalkozó szakembereket, a patológusokat, a sebészeket, a sugárterápiás szakembereket, valamint a belgyógyász-onkológusokat érdemes megemlíteni. „A molekuláris patológiát és a molekuláris diagnosztikát – más szóval géndiagnosztikát – külön is szeretném kiemelni. Azt szoktam ugyanis mondani, hogy a sebészorvosok kezét részben a patológusok vezetik, és ők határozzák meg részben azt is, hogy mi, belgyógyász-onkológusok milyen gyógyszeres kezelést rendelünk el aztán a betegnek” – hangsúlyozza Láng professzor, aki 2001-ben letette az európai belgyógyászati-onkológiai szakvizsgát (European Certification on Medical Oncology, ESMO), 2006-ban pedig meg is újította ezt. 2003-ban ezen kívül klinikai farmakológiai szakvizsgát is tett a Semmelweis Egyetemen.
„Jelenlegi munkahelyemen – amely pillanatnyilag az ország egyetlen, komprehenzív rákcentruma – az említett társszakmák képviselői egy helyen és egy időben állnak a betegeink rendelkezésére” – emeli ki Láng professzor. „Az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum onkológiai konzultációján ugyancsak valódi szakmai és gyakorlati információkat, odafigyelést, és a kezelési lehetőségek reális ismertetését kínáljuk a hozzánk forduló betegeknek”