moldiag-vizsgalat-960

Mit kell tudni a célzott daganatterápiáról?

A célzott daganatellenes kezelések megjelenése az utóbbi évek gyógyszerkutatásának és fejlesztésének nagy vívmánya. A hagyományos alkalmazott kemo- és sugárterápiás kezelésekkel szemben itt már sikerült elérni, hogy – amennyiben a beteg daganata alkalmas a célzott kezelésre –  a daganatsejtekre úgy hasson a kezelés, hogy az egészséges sejteket, szöveteket a lehető legkisebb mértékben  érintse. A célzott kezeléseket ma még ugyan sokszor kemo- vagy sugárterápiával kombináltan alkalmazzák, egyes esetekben azonban már lehetőség van az elsővonalbeli és kizárólag célzott gyógyszerrel történő kezelésekre is. Az, hogy egy adott tumor esetén alkalmazható-e célzott daganatterápia, molekuláris diagnosztikai vizsgálattal ellenőrizhető.

Mit nevezünk célzott daganatellenes kezelésnek?

A célzott daganatterápia egy gyűjtőfogalom, amelybe többféle, egymástól akár eltérő mechanizmusú, de minden esetben kifejezetten a daganatsejtek növekedésére és osztódására ható, vagyis célzott gyógyszeres kezelési mód tartozik.

A célzott kezelések lényege elsősorban a hagyományosan alkalmazott, kemo- vagy sugárterápiás kezelésekkel szembeállítva érthető meg. Ezek a kezelések  nem csak a daganatsejtekre, hanem más, egészséges sejtekre is erőteljesen hatnak (bár hozzá kell tenni, hogy ezen a területen is rengeteg kutatás zajlik annak érdekében, hogy a terápiákat minél célzottabbá tegyék.)

A szelektivitás hiánya elsősorban a jelenlegi kemoterápiás kezelésekre igaz. A citosztatikus gyógyszerek ugyanis a tumorsejteken kívül más, szintén gyors osztódással jellemezhető sejttípusokat is károsíthatanak. A sugárterápia esetében ez egyre kevésbé van így, ott ugyanis a kezelés megkezdése előtt – modern képalkotó eljárások alkalmazásával – egyre pontosabban megtervezhető, hogy hová irányítsák a sugárnyalábot.

Milyen módon gátolják a tumornövekedést a célzott daganatellenes kezelések?

A célzott kezelések mögött meghúzódó alapelv megértéséhez ismernünk kell, hogy miként zajlik a kommunikáció a daganatsejteken belül, és milyen módon jut el a daganatsejt örökítőanyagához a növekedésre és osztódásra sarkalló utasítás.

A daganatkeletkezés folyamatát leegyszerűsítve, léteznek olyan fehérjék, amelyek normális esetben is a sejtek egészséges növekedését serkentő jeleket fognak fel és közvetítenek a sejt szabályozó központja, a sejtmag felé. (A sejtmagban található az örökítőanyag, vagyis a DNS, amely bizonyos parancsok hatására képes beindítani a sejtnövekedés, illetve a sejtosztódás folyamatait.)

Egy rendkívül  szigorúan szabályozott folyamatról van szó, amelyben többszintű és igen bonyolult ellenőrző mechanizmusok biztosítják, hogy a sejtek ne indulhassanak bármikor féktelen és szabályozatlan  osztódásnak. Az osztódási folyamatoknak minden sejttípus esetében megvan a maga ideje: a sejtek egy része megőrizheti osztódóképességét, a végérvényesen elkötelezett sejtek ezzel szemben akár teljesen el is veszíthetik ezt.

A sejtosztódás jeleit közvetítő fehérjék génjeiben azonban különféle hibák, vagyis mutációk alakulhatnak ki. Ezek lehetnek öröklöttek is, de többnyire az élet során, környezeti vagy életmódbeli hatások miatt kialakuló génhibákról van szó. Ha az említett génekben kialakult mutációk száma elér egy bizonyos mennyiséget – általában 6-7 mutációról szokás beszélni – akkor daganat alakulhat ki.

Ennek oka, hogy az említett mutációk a sejtosztódás jeleit közvetítő fehérjék feltétel nélküli aktivációját idézik elő. Ennek hatására a korábban egészséges sejtek úgy érzékelik , hogy jelen van bennük a növekedésre és osztódásra utasító parancs.

Éppen a fent leírt folyamatba avatkoznak be a célzott daganatellenes gyógyszerek. A kulcs-zár mechanizmusnak köszönhetően hozzákötődnek azokhoz a fehérjékhez, amelyek a mutációk miatt hibásan kezdtek el működni, és gátolni kezdik a működésüket. Ennek következtében a káros sejtosztódás leáll.

Milyen típusai vannak jelenleg a célzott daganatellenes kezeléseknek?

A célzott daganatterápiáknak jelenleg is több  típusa létezik, folyamatosan zajlanak azonban azoknak a gyógyszereknek a klinikai tesztjei is, amelyeknél egyre újabb hatásmechanizmusokat próbálnak ki. A célzott terápiák főbb típusai:

Monoklonális antitestek

Az első csoportba az úgynevezett monoklonális antitestek tartoznak. Az antitestek fehérjék, maga a kifejezés pedig ellenanyagot jelent magyarul.

A monoklonális ellenanyagokat jelenleg már többféle rosszindulatú daganat – például emlőrák, tüdőrák, vastagbélrák,– kezelésében is általánosan alkalmazzák. Ide tartoznak például a HER2-gátló ellenanyag, illetve az EGFR-gátló gyógyszerek egyik típusa.

Kismolekulájú tirozin-kináz gátlók

A második csoportba azok a szájon át szedhető, gyomorból és bélből felszívódó, kismolekulájú szerek tartoznak, amelyek a legtöbbször az úgynevezett tirozin-kináz enzimet gátolják. A tirozin-kináz gátlók közé tartoznak például a  a tüdőrák bizonyos típusai ellen alkalmazható EGFR tirozin-kináz-gátlók.

Hogyan dönthető el, hogy ki részesülhet célzott daganatellenes kezelésben?

A szakemberek ennek kiderítésére  az úgynevezett molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat alkalmazzák. Ennek során – a daganatsejtek bizonyos génszakaszainak elemzésével – a vizsgálatok célja kideríteni azt , hogy az adott tumor hordoz-e bizonyos fajta mutációkat, vagy sem. Amennyiben igen, az többnyire azt jelenti, hogy várhatóan eredményes  lesz az adni kívánt célzott kezelés.

Más  biomarkerek esetén  viszont éppen a mutáció jelenléte lesz az, amely miatt nem alkalmazható célzott terápia.

A KRAS gén például az egyik jelátviteli útvonal közbenső génje, amelynek egy bizonyos génszakaszban kialakult mutációja serkenti a sejtosztódást egyúttal felfüggeszti az adott jelátviteli útvonal gátlását végző gyógyszer hatását. Éppen ezért a KRAS mutáció vizsgálata tüdő adenocarcinomák és vastagbélrákok biológiai kezeléséhez szükséges.